Világosról mindenkinek az 1849-es fegyverletétel jut eszébe, pedig a világosi sík fölé magasodó hegyen trónoló várromnak érdekes története van. Ez a vár is – úgy, mint Solymos – gyakran cserélt gazdát, történetében bőven van árulás, de még egy fej nélkül eltemetett várkapitány is…
Mikor épült a vár?
Erre a kérdésre ellentmondásos válaszokat találtam. Kiss Gábor könyvében azt olvashatjuk, hogy a vár és a falu már a XII. században létezett. Ezt arra alapozza, hogy 1190-ben a cisztercita rend apátságot alapított a Világosi-völgyben. Más, netes források szerint a várat a tatárjárás után építették, mivel oklevélben először 1324-ben említik Világos várát. Károly Róbert a Héder nembeli II. Őznek adományozta a Győr megyei Buhácság birtokot. II. Őz kapuvári és világosvári várnagy volt.
Valószínűleg II. Őz volt az, aki a királlyal lovat és fegyverzetet cserélt, amikor az 1330-as havasalföldi hadjáratban Basarab vajdától a királyi csapatok vereséget szenvedtek. Károly Róbert így megmenekült, Őzt kapták el és ölték meg a vajda emberei. A király Világos várát Őz fiának, Hédernek adományozta.
Királyi adományozások és cserebere
A királyok szerettek a híveiknek várakat és földeket adni, így biztosítva, hogy a későbbiekben is megkapják a támogatást. Zsigmond király 1390-ben Sárói Lászlónak, temesi ispánnak a világosi és az aranybányával rendelkező fejérkörösbányai birtokot adományozta. Egy év múlva a király meggondolta magát és elcserélte ezeket az uradalmakat Újvár és Kőszeg városokért Vas megyében. A XV. századra a világosi uradalomhoz 145 település tartozott. 1439-ben Albert király az uradalmat elcserélte a Brankovics György szerb despota birtokában lévő Nándorfehérvárra. Gondolom, nem a szebb fekvése miatt, hanem stratégiailag jobb választás lehetett. Brankovics nem sokáig élvezhette felhőtlenül a világosi panorámát, mivel I. Ulászló szemében hűtlennek bizonyult. A királyok pedig hűtlenség esetén szeretik elvenni a birtokokat és más, hűségesnek tartott alattvalónak adni. 1441-ben a király ellen lázadók ellen sikerrel harcoló Maróthy László aradi ispán kapta Világost és a hozzá tartozó uradalmat. Ennek ellenére Brankovicsot 1444-ig nem sikerült kilakoltatni, ugyanis csak ekkor adta át a várat Hunyadi Jánosnak.
Világos a Hunyadiak idején
Hunyadi 1456-os halálakor a birtokait a fiai, László és Mátyás örökölték. Mátyás a világosi birtokokat Szilágyi Mihálynak, a nagybátyjuknak és nevelőjüknek adományozta. Amikor 1458-ban a köznemesség Mátyást választotta királynak, még csak 15 éves volt, úgy gondolták, túl fiatal az ország kormányázáshoz. A nagybátyját tették meg kormányzónak 5 évre, de ezt a pozíciót nem élvezhette sokáig. Az ifjú királynak hamar elege lett abból, hogy a nagybácsi mindenbe beleszól, szövetségre lép a Hunyadi család ellenségeivel, a Garaiakkal a háta mögött, Besztercén pedig kegyetlenkedik. A besztercei grófságot Mátyás királlyá koronázása után adta Szilágyi Mihálynak. A beszterceiek a szabadságukat féltve fellázadtak. Szilágyi a város ellen vonult seregével, kirabolta, felgyújtotta és a lakóit megkínozta, felkoncoltatta. Nem csoda, hogy Mátyásnak ez már sok lett és 1458. október 8-án elfogatta a nagybátyját és Világos várába záratta. Eredetileg meg akarta öletni Szilágyit, de a pápa közbejárására elállt ettől a szándékától.
A hagyomány szerint Szilágyi Mihály hűséges jobbágyai segítségével szökött meg. A várnagy épp távol volt, az őrséggel pedig sikerült elhitetni, hogy török portyázók jelentek meg a környéken, akik erre kivonultak megverekedni velük. Ez épp elég idő volt arra, hogy Szilágyit a bilincseitől megszabadítsák, a jobbágyokat felfegyverezzék és a visszatérő őrséget elverjék. Szilágyi persze rögtön értesítette az unokaöccsét, hogy változott a helyzet. Mátyás ekkoriban már tudott a török támadásról és kibékült a nagybácsival, mivel valakire rá kellett bízni a török elleni védekezést. 1460-ban a török elfogta és Konstantinápolyba vitték, ahol lefejezték. A világosi birtokok az özvegyére, Báthori Margitra szálltak.
Változatos birtokosok és árulás
1514-ben Dózsa hada elfoglalta Világost. 1566-ig hol németek, hol magyarok őrizték, de végül a törökök elfoglalták. 1595-ben Báthori Zsigmond sikerrel ostromolta és visszaszerezte. Szelestey Jánost nevezte ki a vár kapitányának. Solymosnál és Kalodvánál már emlegettem Székely Mózest és az 1602-es tövisi csatavesztését. Szelestey János szintén részt vett a csatában, ő a várba menekült. Giorgo Basta (a Habsburg csapatok vezére) egyik emberének sikerült rávennie Fekete Mátét, hogy árulja el Szelesteyt… A várat így Petneházy István, a jenei vár kapitánya könnyedén megszállta, Szelestey fej nélküli testét, pedig valahol az országút mellett temették el. Arról nem szól a történet, hogy a fejével mi történt, biztos kitűzték a vár fokára elrettentésül. Székely Mózesre is ugyanígy vadászhattak, de ő óvatosabb volt. Hamarosan ismét a török foglalta el a várat. 1606-ban Petneházy vissza akarta szerezni csellel. A törökök a fellegvárat őrizték, a külső bástyákon rácok szolgáltak. Petneházy embere egy rác pap volt, ő meggyőzte a katonákat, hogy segítsenek a várat elvenni a törököktől. Tíz rác katona elrejtőzött a fellegvár felvonóhídja alatt, ketten pedig a fellegvárba mentek, hogy megöljék Huszein béget. A bég viszont nem volt egyedül, épp egy tiszttel beszélt. Az egyik rác rájuk támadt, megölte a tisztet, a másik elment segítségért. Huszeint viszont nem sikerült megölnie, a zajra pedig odarohantak az emberek. A rác katonát megölték, a testét kihajították az ablakon. Gondolom, elrettentésül. Petneházy nem tudott szabadulni a világosi vár elfoglalásának gondolatától… Báthori Gábor 1608-ban adományozta Petneházynak, pedig továbbra is törökök tartózkodtak benne. Báthori adott is, meg nem is… Petneházy persze 1609-ben megpróbálta elfoglalni tisztességes módszerrel, de nem sikerült. 1614-ben került ismét magyarok kezébe a vár. Az őrzését rác zsoldosokra bízták, akiknek végül nem fizettek, ezért fellázadtak. Bosszúból 1615-ben a lippai pasának engedték át a várat. 1660-ban Evlia Cselebi így írt a várról: „az ég csúcsáig emelkedő magas, vörös szikla fölött sólyomfészek módjára álló kicsiny, erős, színes vár. A várban hatvan ház, egy dzsámi s egy magtár van s másféle épület nincs. Keletre néző egyetlen kapuja előtt a Vértanúk búcsújáróhelye van.”
A vár pusztulása
1693-ban Heister császári tábornok serege szerezte vissza végleg a törököktől a várat. Ezzel a katonai jelentősége meg is szűnt, az ostrom miatt megrongálódott falait nem javították ki. Bohus Imre, Grassalkovich herceg gazdag jószágigazgatója vette meg a területet. A vár köveit a család később felhasználta a kastélya építéséhez. Az 1784-es Hora felkelés alatt a még álló falakat a császári sereg ágyúval szétlőtte, mert attól tartottak, hogy a lázadók a falak közé befészkelik magukat.
Manapság aszfaltút vezet a várromhoz, a környékbeliek kedvelt kirándulóhelye lett, szívesen nézik a várból a naplementét és a csodálatos kilátást.
Források:
- http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1458_oktober_8_matyas_kiraly_elfogatja_szilagyi_mihaly_kormanyzot/
- http://jupiter.elte.hu/
- Kiss Gábor: Erdélyi várak, várkastélyok: Panoráma. 1990. 38–41