Nézegettem már egy ideje a Godján-hegységet, végül most ősszel eljött a pillanat, hogy oda menjünk túrázni. Idén nem nagyon mentünk sehova, cserébe szeptemberben két hetet egyben eltölthettünk a hegyekben. Tervek voltak, végül egész másképp alakult a program az időjárás miatt.
Indulás a Berhina réttől
Autóval a Berhina rétig mentünk fel. Pont jó helyen van, az egyik út felvisz a Paltina-hágóba, egy másik pedig a Retyezát Szlevej-gerince felé megy. Eddig az erdészeti út is elfogadható állapotban szokott lenni. Szeptember 10-én, szombat délután értünk oda. Az autóban megvártuk, hogy az eső elálljon. Ha nem muszáj, jobb nem elázni a túra elején.
A Paltina patakon nincs híd, se kövek, amiken át lehet ugrálni. Így inkább bakancs és zokni nélkül mentünk át rajta, mert túra elején eláztatni a bakancsot nem a legjobb. Régi térképeken az ösvény megkerüli a Paltina patak kanyarját, de nem nagyon van már nyoma annak az ösvénynek.
A hágóba kb. 3 óra alatt értünk fel, mert 1 heti cuccot vittünk hátizsákban. Azóta tudjuk, hogy a vizet felesleges cipelni, mert az előzetes információkkal ellentétben a Godján gerincének közelében lehet találni vizet egész kényelmes távolságokra. Első éjszakára a Soarbele völgybe mentünk le. 2017-ben aludtunk már itt, nem volt ismeretlen a környék.
A nap, amikor zsákot kellett varrni
Reggel nagyon szép idő volt, egészet addig, amíg nem lett meg a két lyuk a zsákomon. A polifoam tartására való hevederek nem jó helyen terhelték az anyagot, és kifoszlott varrásnál. Ezt a tervezési hibát az új hátizsákokon már javították. Miután sikerült megvarrni, elindultunk vissza a hágóba. Ott kicsit elbizonytalanodtunk a sötét felhők miatt, végül világosabb lett az ég, és elindultunk, először felmentünk a hágó melletti csúcsra. Sokat fotóztunk, minden pillanatban változott a látvány. A Boreszku-plató felett mogorva felhő ücsörgött, a Retyezát felett pedig jöttek-mentek a felhők. Délutánra elértünk a Scurtul-csúcs alá. Láttuk, hogy a Galbena oldalára ráült a köd, ezért úgy döntöttünk, inkább sátorhelyet keresünk, láttuk is, hogy kicsit lejjebb az úttól vannak jó helyek 15-20 percnyire. Szembe jött egy magányos túrázó, tőle megtudtuk, hogy 10 percnyire van víz. Igaza volt, bőségesen folyó vizet találtunk. Lesátraztunk kicsivel arébb, így az eső se áztatott el minket.
Bolyongás a ködben
Másnap már hétfő volt. Azt mondják a hétfők sose jók. Nekünk egész jól indult, kimentünk a Gordamanulnak nevezett oldalgerinc elejére, utána elindultunk a Galbenára. Egész jó volt, amíg nem szállt le a felhő a gerincre, és nem láttunk 20-30 méternél messzebb. A Kárpátok főgerinc útvonalát nem látták el sűrűn oszlopokkal és jelzésekkel, így lassan haladtunk, és vártuk, hogy valamit meglássunk. Végül felmentünk a Galbenára, mert annak a karóját vettük észre. Innen már telefonnal és a Munţii Nostrival találtunk vissza az ösvényre. A nagy, széles havasi legelős bakhátakon ködben könnyű elkeveredni. A Galbena után nagyrészt a gerinc alatt, köves birkaösvényeken haladtunk, ezeket könnyebb követni ritka jelzésekkel is. A köd mellé erősödő szél társult, és úgy tűnt, hogy sok óra telt el, kezdtünk kihűlni. Úgy voltunk vele, hogy az első lehetőségnél tábort verünk. Épp egy hegyoldalon mentünk lefelé, amikor feljebb szállt a köd, és megláttuk a
Scărișoara-tó alatti völgyet. Be is céloztuk az esztenát. Nem haladtunk valami sokat, viszont a délutánt az áfonyabokrok fosztogatásával töltöttük. Közben a felhők jöttek-mentek a gerinceken és a csúcsokon.
Scărișoara-tó
Másnap nem mentünk vissza a turistaútra, inkább a völgyben közelítettük meg a tavat. Nagyon szép ez a rész, rengeteg a vízvételi lehetőség is. A tónál ettünk, utána felmentünk a hágóba és ezzel vissza a piros csíkos útra. Innen egy széles bakhátra megy fel az ösvény, ahol ködben szintén el lehetne rendesen keveredni. Úgy döntöttünk, a Buzului csúcson megfordulunk, mert ha 3 nap volt ideérni, akkor visszafele is kéne annyi idő. Így viszont volt időnk bóklászni, kimenni egy oldalgerincre, ahonnan rá lehet látni a víztározóra. A tónál vertünk tábort.
Borascu-plató és a bölény
A tóparton szép, napos reggelre ébredtünk. Összeszedtük magunkat, és felmásztunk a hágóba, onnan a Micusa csúcsra. Erről a csúcsról minden irányba nagyon jó kilátás nyílik. Ahogy mentünk tovább, a szél erősödött, de nem vészesen. A Galbena csúcsra is felmentünk, hogy lássuk, merre kavarogtunk. Ott úgy döntöttünk, hogy a Boreszku-plató belefér a napba, így elindultunk felé. Felérve a platóra rájöttünk, hogy tényleg elég lapos, sehol egy tájékozódási pont. Ha vissza akarunk találni, most tényleg kell a GPS és útvonalrögzítés. Egészen addig mentünk, amíg egy távoli, elég nagy mozgó pontot nem pillantottunk meg. A mérete nem passzolt a zergéhez, de a medvéhez se. Persze, egy medvének egy ilyen füves legelő nem is tud semmit nyújtani. Végül arra a következtetésre jutottunk, hogy bölény, és inkább visszafordultunk. Egyébként is inkább távolról tűnt érdekesnek a plató, amikor már ott gyalogoltunk, és az égen meg a legelőn kívül a Retyezát távoli gerince látszott, annyira nem volt már vonzó. A bölények viselkedéséről pedig fogalmunk sincs.
Szeles nap
Elérkezett az utolsó napunk a Godjánban, úgy döntöttünk, lemegyünk a Berhina-rétre. Amikor kiértünk a gerincre, rájöttünk, hogy ez lesz a legjobb, akkora erővel vágott minket mellbe a szél, ami a nap folyamán még erősödött. A felhők vágtattak, elég alacsonyan, így attól is tartottunk, hogy megint rááll a gerincre és akkor még a köddel is küzdhetünk. A hágóban nem bámészkodtunk sokat, indultunk lefele. Az autó mellett lesátraztunk, és úgy döntöttünk, másnap Hátszegen bevásárlunk és étteremben eszünk.
Hátszeg
Reggel összepakoltunk, aztán autóba ültünk. A víztározó szerpentinje után találkoztunk egy nyájjal. Valószínűleg a 2017-ben megismert pásztor és kutyák voltak velük. Ez lehetett az utolsó nyáj a hegyen.
Hátszegen voltak változások, nyílt egy új Kaufland a város szélén, nem kellett a parkolással szenvedni. A Google Mapsról a Red Gardent választottam ki, mert ott papanasit is árulnak. A papanasi túrófánk, áfonyalekvárral és tejföllel. Finom pacalcsorbát ettünk. Nem drága, az étel rendben van, és a pincérek is kedvesek.
Az időjárás jelentés nem volt bíztató, ezért azon gondolkoztunk, hogy a Szlevej-gerinc helyett, inkább autóval elmegyünk a Peleaga-rétig, ha nem tetszik, akkor könnyen vissza tudunk menni a Bukura-tótól az autóig. Végül nem ez lett, mert a víztározó után egy másik autóssal beszéltünk, és ő életveszélyesnek mondta a La Zăton előtti szerpentint személyautóval. Így mentünk át Cârnichez. Onnan a Pietreléhez mentünk, mire odaértünk jól megáztunk. Másnap végig esett, ezért pihenő napot tartottunk.