Hátszegen megint megálltunk enni, és kempinget keresni a neten. Herkulesfürdő környékét gyorsan kizártuk, mert nem akartunk termálfürdőzőket kerülgetni és a kempingek Google véleményei se voltak meggyőzőek. Viszont a Szeles-vízeséshez vezető leágazástól kb. 1 km-re a Google Maps mutatott egy kempinget, ahol az infrastruktúra a pottyantós wc, de van öreg gyümölcsös, tűzrakó helyek és nyugalom. Az első estét csillagfotózással töltöttük. A kemping tulajdonosa nem került elő.
Ceszna-szurdok
Másnapra a térkép szerinti legközelebbi útvonalat választottuk, a Ceszna-szurdokot. Erre a túrára csatlakozott hozzánk három kutya. Eleinte aranyosak voltak, aztán inkább idegesítőek, mert sokat voltak láb alatt.
A Ceszna-szurdokba vezető ösvény egy meredek, erdei emelkedővel kezdődik, ez a túra nehezebbik része. Amikor felér a sziklára onnan kényelmes, a kilátópont után egy szerpentinen kell leereszkedni a patak szintjére. Utána a patak mellett haladunk jó darabig, végül egy emelekedő vezet fel a szurdok végére. Mentünk tovább egy darabig a kék háromszögön, de nem tetszett az időjárás, ezért visszafordultunk. Végül nem áztunk meg, de maradt időnk a napból, és megnéztük a herkulesfürdői vasútállomás monarchia korabeli épületét.
A kempinges estefele került elő. Fejenként kb. 1200 forintnyi lejbe került naponta. Megtudtuk, hogy hol lehet vizet vételezni. A Csernában strandolni is lehet nyáron.
Szeles-vízesés
A Szeles-vízesésnél már jártunk 2018-ban. Ezúttal sokkal gyorsabban másztunk fel a vízesésig, mint akkor. Két kutya helyett egy kistestű energiabomba jött velünk. Valószínűleg nagyon érdekesnek találta, hogy a vízeséstől nem fordulunk vissza, hanem megyünk tovább felfelé egy térképen kinézett kilátóponthoz. A vízesés után az ösvény meredeken megindul felfelé, igen rossz kaparós szakaszba vált… Ha ezt sikerült pofára esés nélkül teljesíteni, javul a helyzet, és az erdőben megyünk tovább a hegyoldalon, hogy megint kaparni kelljen kicsit a kilátópontig. Ahol úgy érzi az ember, hogy igen, megérte, és lefelé is megéri majd a kaparós részeken ereszkeni. A kiskutyát azért irigyeltük, hogy a négy lábával olyan megabiztosan futkos és még agility gyakorlatokra is van ereje. Valamiért szerette a farönköket átugrani.
Felfelé a Cserna mentén
A Szeles-vízesés után még volt időnk, ezért úgy döntöttünk, megnézzük, milyen az út Cerna Sat felé. Egy darabig van aszfalt, utána nincs, és egyre nagyobbak a kráterek. Valahol a falu előtt inkább visszafordultunk. Igazából a víztározót akartuk megnézni. Ez nem jött össze, viszont megnéztünk egy éttermet Herkulesfürdő mellett, ahol ki volt írva, hogy van pisztráng. Az étteremben a szökőkútban úszkáltak a halak és onnan fogták ki frissen. Faszénen megsütötték.
Herkulesfürdő és irány haza
Herkulesfürdőn megálltunk szétnézni, mielőtt végleg hazafelé vettük volna az irányt. A parkolás először bonyolultnak tűnt, de a T-Park applikáció jól működött, hosszabbítani is simán tudtam a parkolásunkat. 2018-hoz képest Herkulesfürdő sokat fejlődött. Van egy jó kávézó, ami bármelyik nagyvárosban megállná a helyét. Az épületek egy részét rendbe rakták, amit még nem, azoknak láthatóan nekikezdtek.
Múzeumba is mentünk, az Apolló-fürdő látogatható. Római alapokra építették a Monarchia idején. Sajnos, nem mindent fordítottak le románról angolra, remélhetőleg több nyelven is olvashatóak lesznek a múzeumi táblák, ha több külföldi turista érkezik ebbe az ékszerdobozba. Aminek persze a felújítások lendületet adhatnak. A Herculane Projectnek nagyon szurkolok, hogy sikerüljön elég pénzt összeszedni a felújításra.
A fürdő nem volt a legpozitívabb élmény, mert a kénes gázokra szédüléssel és hányingerrel reagáltam. Aki erre érzékeny, készüljön fel, hogy Herkulesfürdőn lehetnek ilyen tünetek.
A tiszti kaszinó előtti parkot nem érdemes kihagyni. Feltűnő dísze egy mamutfenyő. Ilyen fával most találkoztam először, nagy élmény élőben látni.
A két órás parkolás lejárta után még vizet vételeztem a Neptun II forrásnál. Inkább érdekességképpen, mint meginni, mert annyira nem finom és büdös.
Hazafelé megálltunk a kedvenc útmenti éttermünkben pacallevesre és micsre. Majdnem két hétig jártuk a hegyeket, furcsa volt visszajönni az Alföldre. Akkor még nem gondoltuk, hogy október 28-án megyünk még egy kört…
