A Seşnél másnap felhős, kicsit esős időre ébredtünk. Nem volt vészes, ezért az indulás mellett döntöttünk.
Felhőjárós Godján
A Godján-hegység névadója nem a legmagasabb csúcsa, viszont egy elég nagy tömböt foglal el a hegységből. A Seş forrásai erednek a Godján oldalából. A legmagasabb csúcs a Gugu (2291 m), amin előző évben jártunk, hegyes sipkája összetéveszthetetlen és sok helyről látszik. Vagy épp nem, mert a szóbeszédek szerint olykor eltűnik, és nem a felhős időre gondolnak, hanem valami misztikus eltűnésre. Szerintem nem kéne senkinek mindenféle gombákat kóstolni az erdőben… A táborhelytől a Godjánig 5 km és kb. 500 méter szint mászás következett. Ez a szakasz látványos és kényelmes volt, folyamatosan emelkedtünk, és a felhők játékát lestük. Reméltük, hogy a Godjánról lesz valamennyi kilátás. Néha csepegett az eső, de nem kellett a nagy esőkhöz való poncsót felhúzni.
A Godjánról a Szárkő felé tisztán láttunk, a főgerinc és a Cserna völgye bújkált a felhőben. Lenn biztosan azt hitték, borzalmas idő van a csúcsokon, lehet, hogy a völgyekben esett az eső.
Ahogy haladtunk tovább a Moraru felé, egyre tisztult az idő. A Morarun meg kellett állni levenni a kabátokat, mert pillanatok alatt nagyon meleg lett. Tavaly a Mâțului-hágóból nem sokat láttunk, most ezt is pótoltuk. Haladtunk tovább a Scărişoara-tó felé, ahová napnyugta előtt megérkeztünk és sátrat vertünk.
Ködös Galbena
Másnap reggel úgy döntöttünk, hogy a Micuşát már kétszer átmásztuk, most menjünk el alatta a völgyben. A völgy legalább olyan érdekes, mint a csúcsok. A tótól kiszélesedik, és vízfolyások szabdalják a glaciális lépcsőket. A völgyben van egy esztena is, nyáron forgalmas hely lehet, sok-sok birkával. Biztos, hogy nehezebben lehet haladni a gerinceken, amikor legeltetési időszak van.
Mire visszaértünk a gerincre felhőjárós idő lett zordon Kárpátok hangulattal. Izgalmasabb, mint amikor csak süt a nap. A Galbenára ráült a felhő, ennek ellenére felmentünk, mert nem nagy kitérő. Első alkalommal szintén ködben mentünk fel, akkor véletlenül, mert a csúcson lévő karót láttuk csak a környéken, ami irányt tudott adni. Persze mire lementünk róla, kicsit tisztult az idő. A Gârdomanu-hágó alatt sátráztunk, a Palțina felhőben állt, nem volt kedvünk tovább menni és gyorsan sötétedik, ha ködös és felhős az idő. Ráadásul él a remény, hogy másnap nem teljes ködben kell utat keresni, hanem látunk is valamerre.
Jeges reggel
Ez volt az első éjszaka, amikor fagyott, a szél hideget hozott a Retyezát felől, de legalább a köd nagyrészét is vitte. Indulás után eleinte nagyon fáztunk, a hegyek is deresen ragyogtak. A felhők jöttek és mentek, szállt fel a pára, de ha napot kaptunk, akkor érezhetővé vált az ereje. A Palțina oldalában a növényekre és sziklákra szélirányban tüskékként ráfagyott a pára, ami érdekesen nézett ki. A lapos tetőre felérve folytatódott a felhőjárás, csillogott a jég. A Sturu sziklájára felmásztunk, ahol a cudar éjszakai időjárás nyomait megfigyelhettük a sziklán és a csúcson lévő táblán. Közben a felhőjárás lassan megszűnt és a nap felmelegítette a vidéket.
A Palțina-hágóban búcsúztunk a Godjántól, és a hideg időjárástól, át kellett öltözni félig-meddig nyárias öltözetbe. Az ősz egyik izgalmas tulajdonsága, hogy a nap téliesnek indul, aztán dél körülre átvált nyárias melegbe.
