A Godjánt elválasztó Paltina-hágóban nyárias öltözködésre váltottunk. Meleg lett, de ha ősszel így felmelegszik a levegő, akkor a nyári forróságra nem vagyok kíváncsi. Zergék lestek minket gyanakodva a Sztenuletyék oldaláról, ahogy a Jorgován felé haladtunk.
Jorgován
Tavaly nem mentünk fel rá, mert lassabban is értünk ide, és nem volt annyira szép az idő. Most ideális időben és időjárással értünk a csúcs alá, ezért felmentünk a sziklás csúcsra. 2014 méteres magasságával alacsonynak számít a környéken, mégis jellegzetes formájával kitűnik a gerincen lévő magasabb csúcsok közül. A völgyből ideális cél, mert kényelmesen elérhető. Ennek ellenére csak két emberrel és egy kutyával találkoztunk.
2017-ben ködben másztunk fel ide, most végre a kilátást is megnézhettük.
A Jorgovánon sikerült netet találni. A friss időjárásjelentés alapján másnap a Bukura-tónál akartunk táborozni, ott maradni egy napot, felmenni a Peleagara és pénteken haza, mert a szombat esős és viharosnak ígérkezett.
A Drăgşan-patak
A Jorgovánról lefelé elkezdett felhősödni és hűlni az idő. Az Albele oldalában szép a kilátás a Cserna völgyére, talán azt is látni lehet onnan, ahonnan elindultunk. Aztán az ösvény meredeken lebukik a Drăgşan patak felé, amiben most nem volt víz. Szerencsére eleget tartalékoltunk, és másnap legkésőbb a Peleaga-rét felé ereszkedve találunk. Hideg volt az éjszaka itt is, reggel nem volt valami kellemes kimászni a hálózsákból és a sátorból. Viszont amint kiértünk az árnyékból érződni kezdett a nap ereje. Nem jutottunk messzire a platón… A nyári nadrágot is elővettem a lecipzározható szárral. A törpefenyvesek árnyékos részeibe belépni olyan volt, mintha hűtőkamrába léptünk volna. Ami kifejezetten kellemes volt a nyáriasan meleg levegő után.
Buta-hágó
A Buta-hágóban kb. a 85. km-nél jártunk és búcsúztunk a gerinctől. A Tulisa nagyon szűken fért volna bele az időjárási ablakba, ha valamiért csúszunk, akkor minumum iszonyatosan elázunk, rosszabb esetben nehezebben jutunk le a gerincről és haza, mint azt szerettük volna. A Cicilovete-gerinc egész jó figyelmeztetés arra, hogy ritkán járt útvonalakon lehetnek olyan nehézségek, amiknek megoldása több időt vesz igénybe.
Bukura-tó
A Buta-hágóból lefelé bőven találtunk vizet. A Peleaga-réten kávéztunk, ettünk, aztán elindultunk a Bukura-tóhoz. Itt se jártak sokan, csak a második glaciális lépcsőnél akadtunk össze egy hegyimentővel, aki alig akarta elhinni, hogy gyalog jöttünk Herkulesfürdőtől a gerincen. Szerinte ez a legkeményebb gerinc Európában. Nem tudom, lehet akad hosszabb, technikásabb, de ennyire mindentől elhagyott nem valószínű. Főleg ősszel, amikor 1-2 nyájat terelnek át rövid időre a gerincen.
A Bukura-tónál bőven volt sátorhely, nyugodtan válogathattunk. A fő szempont, hogy szélvédett legyen, mert a javított sátorrudazat valószínűleg már nem örülne, ha erős szelet kapna még. A tóparthoz közeli helyet választottunk, ami száraz volt és lapos.
Egy rendkívül morcos szomszédunk volt, aki nem köszönt, gyanúsan sokat állt a tóparton, a völgyben erre-arra, ezért képtelen történeteket gyártottam róla… Öreg bankrabló, aki most az elrejtett szajrét keresi, mert elfelejtette, pontosan hova rakta. A rejtély másnap megoldódott, amikor közelebb állt meg egy nagyformátumú fényképezőgéppel és állvánnyal, így kiderült, hogy a bácsi fotózni akar, ezért nem örül, hogy van némi forgalom a tó környékén. A salvamont házban is lakott két ember, bár ők nem mentek túrázni, csak élvezték, hogy csend és nyugalom van.
Peleaga
Az időjárás felhős lett, de ha már ott vagyunk, felmegyünk a Peleagára. A Custura Bucurei melletti ösvényen mentünk fel. Jó volt kicsit a nagy cucc nélkül mozogni. Persze mostanra már nem sok kaja maradt. A gerincen találkoztunk egy négy fős magyar csoporttal, kölcsönösen lefotóztuk egymást. Ők hamar elindultak lefelé, mert elkedztek fázni. Mi maradtunk, hátha feloszlik kicsit a csúcsot borító felhő, vagy feljebb száll. Végül elindultunk lefelé és lett kilátás is. Közben a csúcsról is lement a felhő, de azért nem másztunk vissza.
Lassan leereszkedtünk a sátorhoz, közben szemerkélni kezdett az eső. Szerencsére nem kezdett rá nagyon. A sátornál megettük a vacsorát. Úgy döntöttünk, nem kelünk korán, gyorsan leérünk Carnichez.
Hazafelé
Másnap ismét napos, szép időnk lett, persze tudtuk, hogy ez a látszat, mert szombatra megérkezik az ítéletidő. A Pietrele-tó felé sok emberrel találkoztunk, mentek megnézni a Bukura-tavat, a Peleaga-csúcsot. Kifejezetten irigyeltem azt a társaságot, akik most mentek fel először a Bukura-hágóba, mert a tavat először meglátni hatalmas élmény. A tónál egy órás henyelés következett kávéfőzéssel. Utána nem sietősen folytattuk utunkat. a Gentiana előtti leszakadt híd még kevésbé volt bíztató, mint tavasszal, ezért a gázlón mentünk át. A Gentianánál nem álltunk meg, ezért most rá is jöttünk, eddig se volt olyan jó megállni és leülni itt, nagyon megtöri a lendületet. Carnicre gyorsan lejutottunk. Ott kiderült, hogy nincs elég kézpénzünk, de a kempinges bácsi a sátorhely díjáért beengedett minket a panzióba és tudtunk zuhanyozni. Kiderült, hogy busz sincs úgy, mint nyáron, hiába túrtam a netet, hogy most mi a helyzet. A bácsi végülis elvitt minket Dévára, amihez persze pénzt kellett felvenni automatánál. Nem volt épp gazdaságos, de még tanulni kell, hogy hova és mikor érdemes átmenő túrát tervezni.
Déván hirtelen a McDonald’s tűnt a legjobb opciónak, ami a kaját illeti. Nem volt drága, a kcal értékeket is kiírták, így tudtuk, hogy komoly zabálást rendeztünk.
Vonatozás
Déváról átvonatoztunk Aradra, ez a vonat 20 percet késett és minden faluban megállt. Így megcsodálhattuk a román vasútfejlesztés új állomásait és mellette a régi romokat. Az aradi állomás nagyon funkcionális, átalakították a régi épület belsejét. A pláza közel volt, így ott ettünk még egy adag kaját a KFC-ben, mert a többi annyira nem tetszett. Utána az állomás melletti kocsmában vártuk, hogy elteljen az idő a vonatig… Amiről kiderült, hogy 2 órát késik, és jobb, ha az Arad-Békéscsaba távot a Zaránd IC-vel tesszük meg, ami 7 körül indul, és eléri az utolsó szegedi vonatot. Sikerült a tervet kivitelezni, de amíg a CFR nem fejezi be a vasútfejlesztést, addig a Bukarestről Budapestre tartó vonatokkal nem érdemes számolni. Hosszabb túrákat jelenleg is lehet tervezni vonatra, buszra alapozva, viszont a rövideknél már vannak kockázatai, azoknál marad az autó.