Az Aradról Lippára vezető főútról azért tértünk le, mert kiszúrtam, hogy a mellékút szélén egy tábla vár arra, hogy valaki megnézze. Már messziről látszott, hogy valószínűleg térkép lesz, én pedig szeretem a térképeket nézegetni. Mindig jó ötleteket adnak… A Zarándi-hegység nyugati végének túraútvonalairól sikerült infókat szerezni. Készítettem róla tablettel fotót, hátha nem sikerül friss térképet szerezni.
Pici történelem…
Kalodva határában az Árpád-korban jelentős erődítmény állt, de már az ókori rómaiak is építkeztek itt, valamint a régészek találtak őskori leleteket is. Arról nincsenek egyértelmű adatok, hogy a vár mikor és miért pusztult el. Ásatásokat 2001-ig folytattak a területen.
A völgyben 1308-ban már állt a pálosok Sarlós Boldogasszony tiszteletére épített monostora. A XIV. században szőlőket vásároltak a környéken és I. Lajos király 1359-ben pedig birtokokat adományozott nekik. Az biztos, hogy a monostor a XVI. század közepén elnéptelenedett, de a XIX. században még láthatóak voltak a romjai.
A várat már Solymossal kapcsolatban emlegettem. 1602-ben Székely Mózes elcserélte Kalodvát Solymosra. A 17. században három falu állt a völgyben: Alsó-, Közép- és Felsőkalodva, aztán egybeolvadtak. A környéken szőlőt termesztettek és borászkodással foglalkoztak.
Erdei séta falu határában
A völgyben folyik a Kalodva patak, így nem nagy meglepetés, hogy a völgyet is Kalodvának hívják. A patak keresztülfolyik a falun, számos kicsi gyalogos és szélesebb autós híd keresztezi, hogy a házakhoz kényelmesen el lehessen jutni az útról. Az építészethez nem értek, nem tudom, hogy mennyire hagyományos a forma, de a legtöbb ház U alakban közrefog egy kis udvart. Néhány háznál kút is van, nagyon hangulatos a falu.
Az aszfaltozott út az erdő széléig vezet. Az utolsó háznál van két kutya és hiányos kerítés… de nem kell félni a kutyusoktól, barátságosak, csak ételt kunyerálnak. Ha adunk nekik enni, egy ideig újabb falatok reményében követni fognak.
Erdészeti úton vághatunk neki az erdőnek, az első nagy hajtűkanyart jobb kondiban lévők le is vághatják. A turistajelzések egyértelműek, valamint útjelző tábla segíti a tájékozódást. Mi a kék sávon indultunk el, de mivel időnk nem volt sok, ezért nem mentünk fel a Capra-csúcsra (a capra románul kecskét jelent), viszont a tavaszi éledő erdő gyönyörű volt.
Források: