Felfedeztük a Cserna völgyét

Ősszel szerettünk volna valahova elmenni túrázni, eleinte Pádison gondolkoztunk, aztán a Munţii Noştri térképes applikációban megjelent a Cserna-Mehádia térkép, amit letöltöttünk… Rájöttünk, hogy oda akarunk menni. Az októberi hosszúhétvégén megejtettük a túrát. Herkulesfürdőn a Soimul Panzióban foglaltunk szállást, mert nem tudtuk, hol lehetséges sátrazni.

Herkulesfürdő

A városka már a rómaiak idején is ismert volt a gyógyvizeiről. A mítoszok szerint Herkules itt küzdött meg az ezerfejű Hydrával. Nem csoda, hogy ez jutott eszükbe a rómaiaknak, mert ezek a hévizek büdösek, gőzölögnek, és a pataknak se volt biztató színe ott, ahol beleömlik a hévíz.  Miután a rómaiaknak leáldozott, a fürdőhely elpusztult. Jelenleg a Hotel Romanban találhatjuk meg az ókori fürdőhely nyomait. Az 1848-as szabadságharc után az Osztrák-Magyar Monarchia idején ismét felfedezték, és népszerű fürdőhely lett. Erről mesélnek a régi városrészben a 19. századi épületek. Remélhetőleg egyszer lesz pénz a felújításukra, mert ez a völgy a környék ékszeres dobozkája lehetne. A gyógyvizek használatához azt ajánlják, mindenképp orvosi javaslatra és utasításra történjen. A völgy mikroklímája különleges, szubmediterrán, az éves középhőmérséklet 14 fok. A bánáti feketefenyő csak itt fordul elő.

Herkulesfürdő

Elhagytuk a Kárpát-medencét

Karánsebesig a szokásos útvonalon mentünk, de szerencsére nem a Retyezátban kötöttünk ki… Ott nem volt szép idő a hétvégén. Karánsebes után hegyek között visz az út, nagy a forgalom. Egyszer egy kisebb balesetet is kikerültünk, szerencsére még nem zárták le az utat, így nem kellett dugóban vesztegelni. Ezen az úton nincs lehetőség kerülni vagy visszafordulni, ha probléma van.

Dél körül értünk Herkulesfürdőre. A szállásadó nagyon kedves volt, kaptunk Krassó-Szörény megye térképet, Herkulesfürdőről tájékoztató anyagot, és egy térképet a környék turista útjaival és látnivalóival.

Ösvény

Miután leraktuk a cuccainkat, kinéztünk egy rövidebb, egy délután alatt végig járható útvonalat a Cserna-hegység oldalában. A sárga kör jelzésen indultunk el, először a Coronini-platóra másztunk fel, aztán az erdőben folytattuk az utunkat. Gyönyörű az őszi erdő, és háromszor találkoztunk szalamandrával. A Munk forrásnál sziklamászó hely van, meg egy-két sátor is elfér az aljában.

Visszafele nem mentünk le a városba, hanem fenn az ösvényen mentünk vissza a völggyel párhuzamosan. A Foişorul Verde nevű kilátóhelyet is érintette az ösvény, innen a városra tudunk lenézni. Este megterveztük, hogy másnap autóval elmegyünk a víztározó túlsó végéig, és megnézzük a Szeles-vízesést (Cascada Vânturătoarea), a Roşet-vízesést, meg ami még belefér a napba.

Vízesések nyomában

Reggel elindultunk autóval, először megnéztük a régi belvárost. Mivel épp esett az eső, meg a túra amúgy is jobban érdekelt minket, nem sokat bámészkodtunk. Ekkor már eldöntöttük, hogy biztosan visszatérünk ide több időre.

Herkules-szobor

Miután leparkoltunk a Szeles-vízeséshez vezető ösvény elején, rögtön két kutya köszöntött minket, leginkább némi kaját szerettek volna kapni. Első körben nem jártak sikerrel, ezért jöttek velünk. Az egyik nagyon öreg volt már, elöl nem is volt foga, de azért jött lelkesen. Az ösvény egy erős emelkedővel indít, aztán sziklák mellett kell menni, vannak kitett részek is. A vízesés a kilátópontról is csodás látvány, az ösvény pedig pont alatta megy. Szerencsére nem volt szél, különben az ember is kaphat a nyakába némi vizet. Az öreg kutya egyre fáradtabb volt, odafele előre rohant, most már hátul kullogott, volt, hogy el is aludt. Lelkesen ültünk vissza a kocsiba, hogy megkeressük a következő helyet, amit meg akarunk nézni.

Nem esik, a víz folyik
Fáradt kutyus

A Roşet-vízeséshez eleinte a völgytalpon vezet az út, de aztán hirtelen erős emelkedőn találjuk magunkat. A keskeny ösvény sarjerdőben vezet, és nem lett a kedvencünk, lefele kifejezetten utáltam. A vízesésről nem tudtuk, hogy leginkább tavasszal érdemes megnézni, akkor biztosan folyik a víz lefele a sziklafalról. Most nem volt szerencsénk, lehet, hogy visszajövünk még ide tavasszal.

Az utolsó állomásunk aznapra a Rablók barlangja volt, mert csak 5 perc sétára és néhány lépcsőfokra található az úttól. Nem nagy barlang, viszont lámpa nem kell, mert van egy nagy ablaka is a bejáraton kívül.

Menjünk a felhők fölé

A Domogledre megpróbáltuk kiválasztani az időjárásjelentés szerinti szebbik napot. Ez szerencsére sikerült, napsütéses, párás reggelre ébredtünk. A Fehér Keresztet érintő utat választottuk a felmenetelhez. Herkulesfürdő 163 méteren fekszik, a Domogled 1105 méter magas, sejtettük, hogy szép emelkedő áll előttünk.

Makettvárosnak tűnik

A Fehér Keresztig jó darabon kellemes szerpentin vezet, a kereszt alatt közvetlenül van egy kaparósabb rész, ahol van drót is. Az ösvény a kereszt után nem sokkal kettéágazik, a sárga sáv visz fel a Domogledre, a kék kereszt pedig egy szoroson át a Jelerâu forráshoz. Itt csatlakozott hozzánk egy kutya, végig is csinálta velünk a túrát, nagyon unatkozhatott a völgyben.

Grota lui Șerban

A Domogledre vezető ösvényről egy kis kitérő a Grota lui Șerban barlang, de érdemes megnézni. A barlangban a cseppkőképződés már megszűnt, kiszáradt, de így is megfigyelhetjük a cseppkőbarlangokra jellemző formákat. A kutyus is bejött utánunk, de miután kijöttünk, ijedtében jól elszaladt, csak kicsit később került elő. Nem szerette annyira a sötétet.

Sziklás ösvény

A barlang után kemény és folyamatos emelkedés következik a gerincen, egyre inkább sziklássá válik. Herkulesfürdő végig alattunk volt, vízszintesen nem sokat mozdultunk el, függőlegesen annál inkább. Először a Kis-Domogled csúcsára értünk fel, aztán onnan a Domogledet is meghódítottuk.

Kilátás a völgyre
Domogled
Kilátás a Domolgedről
Pihen a kutyus

Lefele inkább a túloldalon mentünk le, ami hosszabb volt, de kevésbé meredek. A nap is szépen sütött, délután az őszi erdőben sétálni a hulló falevelek között nagyon nagy élmény volt. A kutya az erdőben lelépett, valószínűleg rájött, neki vacsora idő van, mi meg lassan megyünk. A Ferengari-szoros is nagyon tetszett nekünk, óriási sziklafalak vettek körül minket. Nyáron nagy élet lehet itt, rengeteg mászóutat láttunk a sziklán kinittelve.

Őszi erdő
A Feregari-szoros

A kutyával újra találkoztunk, az autóút mellett lakik egy háznál, jött velünk boldogan a parkolóig, mert tudta, hogy kap enni. Mi pedig lementünk Herkulesfürdő újabb részére, hogy együnk valamit. Végül csak a lángosos volt szimpatikus, a többi hely nem jött be. Viszont a lángos nagyon finom volt.

Keresztül a hegyeken

Reggel szeles időre ébredtünk, megjött a rossz idő. Hazafele a Bigér-vízesést szerettük volna megnézni, átmenni a hegyeken Resicabánya felé. Útközben volt, hogy havaseső esett, de a Bigér-vízesést azért is megnéztük szakadó esőben. A forrásig és barlangig is elmentünk. Mindenképp visszajövünk ide is, térképet is árulnak, nem lennénk elveszve. A Krassó-Szörény megye térkép szerint rengeteg érdekes helyet látogathatunk meg ezen a területen is.

Bigér-vízesés
Bigér-patak

Az autóút maga is izgalmas volt, Steierdorfba vissza szeretnénk menni fotózni, a Monarchia ipari emlékei a völgyben nagyon érdekes fotótémák lennének. Lugosnál felmentünk a pályára, és a szokásos úton hazamentünk.

További érdekességeket olvashatunk Herkulesfürdőről Perei Árpád honlapján

Scroll to Top