A téli túrák eddig minden évben úgy alakultak, hogy túra után ment a fogadkozás, hogy soha többé. Persze, aztán mindig az a vége, hogy megyünk, és ez így megy évek óta. Ezúttal emeltük a tétet azzal, hogy nem szállást kerestünk, hanem sátrat vittünk.
Miért pont a Retyezát?
Eredetileg a Szárkőre mentünk volna, de a gerincekre nagy szelet írt az előrejelzés, így inkább a Retyezátot választottuk, ahol a völgyekben is el lehet sétálni. Két éjszakát terveztünk kinn tölteni, lehetőleg 2-3 óra távolságban az autótól. A Pietrele sátorozóhelye erre a célra tökéletesen alkalmasnak tűnt.
Havas séták
Pénteken délután indultunk felfele Cârnicről. A Pietreléhez vezető út rendesen ki van taposva a Gentiana elágazásig, hótalpat csak ott csatoltunk fel. A sátorállítás már havazásban történt, aztán evés és alvás jött.
A másnap kissé nehezen indult, de mivel havazott, így nem nagyon kapkodtunk. A Pietrele turistaközpont nem üzemel, de arra nem számítottunk, hogy a forrásból sem tudunk vizet venni, mert eldugaszolták télre.
A Stânişoara völgyben tettünk egy sétát mesebeli hóesésben. Messzire nem láttunk el, így nem volt cél az, hogy kilátóhelyet érjünk el, csak a fenyvesben sétáltunk. Visszafele eldöntöttük, hogy havat olvasztunk, mert úgyis csak egy éjszakát maradunk, a patakban fürdést pedig jobb elkerülni.
A második éjszaka hidegebb volt, de legalább hó nem esett. Reggel összepakoltunk, és elindultunk lefele az autóhoz, ahol várt minket ivóvíz… Reggel már nem volt nagy kedv havat olvasztani, inkább összeszedtünk magunkat, és kibírtuk azt a két órát, amíg leértünk. Az autó olvasztása és az átöltözés után elindultunk Hátszegre.
Isteni ebéd Hátszegen
Szerencsére a szokásos hátszegi étteremben nem volt hely, így elindultunk másik éttermet keresni. Az ArtMotel éttermére esett a választás, ami nagyon jó döntésnek bizonyult. Levessel kezdtünk, a köménykrémleves nagyon finom volt. Utána csirkeszárnyak következtek, háromféle fűszerezéssel. Csípős, édes-savanyú és BBQ szárnyacskák, 15 darab. Hozzá kéksajtos mártás, sült krumpli és hagymakarika. A személyzet kedves és barátságos volt, először románul próbálkoztunk, de kiderült, hogy jól beszélnek angolul. A hely nem olcsó, viszont minőségben ott van, mint a legjobb nagyvárosi éttermek.
A túra tanulsága, hogy nem rossz sátorban aludni télen, csak reggel ne kéne kimászni a hálózsákból… A hóolvasztás pedig szívás, jobb, ha van víz.
