Milka Zsolt a következő cikkében a villámcsapás hatásait és a sérülések ellátását veszi sorra. Mindenki azt hiszi, vele nem történhet meg. Vagy azt hiszi, elmenekült a veszélyes zónából, aztán kiderül, hogy mégse… Pont 4 éve azt hittük, hogy a Bukura-katlanban 500 méterre a salvamont háztól a közeledő vihartól jó helyen vagyunk. Sajnos, elég látványosan derült ki, hogy nem igazán. A fém tárgyaimon végig ugrált a villám oldalága. A javát szerencsére egy szikla kapta, ami kettétört. A fülem károsodott marandóan, de nem maradtam örökre siket, mert kaptam cochleáris implantot. Eredetileg munkaügyi kapcsolatok és társadalombiztosítási igazgatási mesterszakon végeztem, de siketen nem kellettem sehova, mert nagyon fontos dolog a telefonálás. (Szerintem nem, a tolerancia fontosabb, de ők tudják, így utólag örülök, hogy nincs közöm a HR szakmához.) Az implant lehetővé tette, hogy újra tanuljak, én pedig a fotós szakmát választottam, mert kiderült, ahhoz van tehetségem. Most viszont vége a mesedélutánnak, jöjjenek a tudnivalók az elsősegélyről!


Kilátás a Peleagáról a villámcsapás időpontjában – nem messze a tábortól voltam
Villám okozta sérülések és ellátásuk
Zivatarok idején, magashegyi környezetben a kitett gerinceken, hegyoldalakban vagy a széles cirkuszvölgyekben haladó átázott turista ideális villámhárítóvá válhat. Ekkor néhány miliszekundum alatt akár 300 kilovoltnyi energia is érheti. Az energia nagyrésze a testfelületen halad végig, a többi a testen belül.
A felszínen végig haladó kisülés páfrányszerű rajzolatot, úgynevezett Lichtenburg jelet hagy maga után. Ez néhány nap alatt felszívódik. A tesbe hatoló áram néhány négyzetcentiméteres, mélyen égett behatolási ponttal hagy nyomot. A leggyakoribb behatolási pontok a fejen, nyakon és a vállakon találhatóak.
A villámlás okozta sérülések nagyon változatosak. A túracsoportot egyazon pillanatban ért kisülés esetén, lesznek nagyon könnyű sérültek és egészen súlyos, életveszélyes sérülések is.
A testen áthaladó elektromosság szívritmuszavart (kamrai fibrillációt) vagy teljes szívleállást (aszisztóliát) okoz. Azonban szerencsére az esetek többségében a szívizom automatizmusának következtében rövid időn belül helyreáll a szívműködés.
Sajnos, gyakran az elektromos kisülés hatására begörcsöl a mellkasi izomzat és a rekeszizom, vagy bénul az agyi légzőközpont. Mindkettő a légzés időleges leállását okozza. Így hiába rendeződik a keringés, ha nincs légzés. Ez pedig néhány percen belül hipoxiához és a keringés újbóli leállásához vezet. A sérült tulajdonképpen megfullad. Ez a leggyakoribb halálok, ennek kivédése kell legyen a legfontosabb prioritás. Úgy gondolom, minden hegyenjárónak ismernie és tudnia kell alkalmazni a laikus újraélesztést.
A villámlás áldozatai égési sérüléseket is szenvedhetnek. Ezek egy része szintén felületi, veszélyesebbek a belső szöveti sérülések, amelyek ott keletkeznek, ahol az elektromosság végighalad. Az égés nem vezet a rövid időn belüli elhalálozáshoz, ellátása másodlagos fontosságú. Hűteni nem kell az égett testrészt, csupán lehetőleg steril gézlapokkal borítani.
Villámcsapás következtében traumás sérülések is előfordulhatnak. Csonttörések, szervek megrepedése, zúzódások. Maga a traumás sérülés másodlagos sérülésként is megjelenhet, hiszen a szabdalt terepen kontrollálatlanul összeeső, gyakran nehéz hátizsákot cipelő turista ebből az esésből adódóan is súlyosan megsérülhet. Fontos, hogy miközben mozgatjuk sérültünket, ne rontsunk az állapotán. Elsősorban a gerincére és főleg a nyaki csigolyáira vigyázzunk. A sérült fejét tengelyirányban kell rögzíteni –megfogja és fixen tartja egy társunk – addig míg át nem adjuk a menőcsapatnak.


A hideg, vizes földön fekvő, átázott ruhájú, magatehetetlen sérült fokozottan ki van téve a hipotermiának. Figyeljünk erre is, a spontán lélegző sérültünket mindig tartsuk melegen. Óvatosan helyezzünk alá egy izolírt, építsünk sátrat főlé, takarjuk be túlélő fóliával, hálózsákkal.
Sérültünk az elekromos kisülés következtében komoly hallás- és látáskárosodást is szerezhet. Erre figyeljünk, mert megnehezíti a kommunikációt, a sérülten eluralkodhat a pánik.
Ha feltétlenül haladnunk kell zivataros időben, akkor ezt úgy tegyük, hogy legalább tíz méteres távolságot tartsunk a csapattagok között. Így egy esetleges villámcsapás esetén nagyobb eséllyel lesznek túlélők, akik megkezdhetik a segítségnyújtást. Jó, ha nem csak a túravezető, hanem a többi csapattag is birtokában van az alapvető elsősegélynyújtási ismereteknek. Tudni kell alkalmazni az alapfokú újraélesztést, tudni kell politraumás sérültet rögzíteni, tudni kell sebet kötözni… mert előfordulhat, hogy pont a túravezető sérül meg.
Itt is a legfontosabb a segítségnyújtó biztonsága. Tudnunk kell, hogy a villám többször is lesúlythat ugyanarra a pontra, ezért, ha néhány méteren belül lehetőségünk van egy biztonságosabb helyre vinni a sérültet akkor azt tegyük meg. Még előtte szabadítsuk meg hátizsákjától – de úgy, hogy közben vigyázzunk gerincére. Inkább vágjuk le, mint huzigáljuk a karjait.
Már a sérült megközelítése során próbáljunk kapcsolatot teremteni vele. Szólítsuk nevét, kérdezzük meg, hogy hall-e minket. Ha bármilyen reakciót látunk – akár rendezetlen mozgást is – azt jó jelnek kell elkönyvelnünk, hiszen ez azt jelenti, hogy van keringése és légzése. Ekkor a gerincének a rögzítése, a hipotermia kivédése és a sebellátás válik prioritássá.
Ha nem reagál hangunkra csipkedjük meg, és figyeljük látunk-e bármilyen reakciót a fájdalomingerre. Még egyszer hangsúlyozom, vegyük figyelembe az esetleges hallás – és látáskárosodást. Egy társunk minél hamarabb rögzítse a sérült fejét, fontos. hogy megakadályozzuk a nyaki csigolyák további sérülését.
Ha nem reagál, akkor ellenőrizzük a légutak átjárhatóságát, ha nincs légúti akadály: rágógumi, protézis, étel, hányadék, hallgassuk meg a légzését. Tíz másodperc alatt legalább két lélegzetvételt kell hallanunk – látnunk – éreznünk. Ha lélegzik biztosak lehetünk abban, hogy van keringés, sérültünk él.
Ha nincs légzés, vagy csak nagyon alacsony frekvenciájú, akkor azonnal kezdjük meg a laikus újraélesztést. A villámcsapás egy speciális eset, mely során a protokoll annyiban eltér a szokásostól, hogy előbb szájból szájba lélegeztetünk. Öt befúvás után újból ellenőrizzük a sérült légzését és keringését a carotis tapintásával. Ha keringés van, de légzés nincs, akkor tovább lélegeztessünk, ha nincs keringés kezdjük meg az alapfokú újraélesztést.
Villámsúlytott sérült esetén gyakran koronázza siker az agresszív és gyors újraélesztést, ezért mindig törekedjünk arra, hogy ne veszítsünk időt.


Sérültek osztályzása villámcsapás esetén
triage (osztályozás) egy olyan rendszer, amely segít az elsősegélynyújtónak eldönteni mely sérültek ellátása élvez elsőbbséget a többiekkel szemben. Maga a triage rendszere elég bonyolult, külön cikket érdemel, de egyik alaptétele, hogy a klinikai halál állapotában lévő sérültek kapnak legkevesebb figyelmet.
Itt ebben az esetben, amikor a villámcsapás súlytotta sérültekről beszélünk a sorrend változik!!!!!
Mivel ezek a sérültek általában jó alapegészségi állapotban lévő fiatalok, akiknek leggyakrabban a légzésbénulás okozta a klinikai halálát, gyors beavatkozással ezek gyakran újraéleszthetők. Ezért mindig először a halottnak tűnő áldozatokkal kell foglalkozni.
A spontán lélegző sérülteknél nem kell gyors állapotromlásra számítanunk. Fontos, hogy rögzítsük a nyaki csigolyáikat, nyílt sérüléseiket ellássuk, megvédjük őket a hidegtől. Ha eszméletüknél vannak nyugtassuk meg őket, a sérülttel való kommunikáció fontos eleme az ellátásnak.
Villámcsapást elszenvedett sérültet kórházba kell juttatni. Kérjünk segítséget, a hegyről történő evakuálás csak hordágyon történhet. De számítsunk arra, és készüljünk fel, hogy a segtség megérkezése több óráig is eltarthat.
Üdvözlettel, Milka Zsolt