Október elég száraz hónap volt a Retyezátban. A hónap utolsó hetében az időjárásjelentés száraz, napos időt írt, gondoltuk, miért ne mehetnénk ki a hosszúhétvégére. Péntek este elindultunk és a gát előtt táboroztunk le. Rég szerettünk volna a kék kereszt jelzésen felmenni a Zenóga-tóhoz.
Zlata-plató és Zenóga-tó
Hajnalban keltünk, mert ilyenkor már rövidek a nappalok. Reggeli és pakolás után elmentünk a sorompóig, és előtte leparkoltuk az autót, az ösvényig onnan néhány száz méter van úgyis. Eleinte lombhullató erdőben szerpentineztünk felfele. Nagyon kényelmes ösvény, nagy zsákkal is lehet haladni. A lombhullatókat aztán felváltják a fenyők. A szerpentint egy hegyoldalon haladó szakasz váltja, itt lehet pihenni, mert szinte szintben haladunk a következő szerpentinig. Aztán egyszercsak kiérünk egy borókás, törpefenyőkkel tarkított rétre, ahonnan már látszik a Zlata-csúcs. Könnyű séta következik a gerincen, egészen addig, amíg a Zlata oldalához nem érünk, innen megint felfelé megyünk.
Az esztena után úgy döntöttünk, hogy felmegyünk a Zlata-csúcsra. A zsákokat leraktuk, aztán felmásztunk. Mennyire el lehetett látni, sikerült megtalálni a Maros völgyét. További felfedezés volt, hogy a vörös áfonya ilyenkor ehető… Kell neki, hogy megcsípje a dér. A fekete ilyenkorra leszárad.
A platón haladva a nap sürgetően süllyedni kezdett. Meglepően hamar megy át éjszakába ilyenkor a nappal. Szerencsére még világosban elértük a táborhelyet. Vacsora után azonnal aludtunk, mert másnap hajnalban indultunk tovább a Bukura-tóhoz.
Tavak a kék kereszten
A Bukura-tavat a kék kereszten akartuk megközelíteni. A Zenóga-tó után az út a Csúnya-tó fele folytatódik, eléggé hullámozva. Az ösvény állapota 2018 óta romlott, vannak olyan részek, amiket nagyon kimosott a víz. Továbbra is nagyon szép útvonal.
A Csavart-tó után lehet felmenni a Szlevej-gerincre. Lentről elég meredek és ijesztő, de igazából egész jól járható út. Miután felértünk, láthattuk a Turcsel-tavat, aztán később a Szlevej-tavat. Erős szelet kaptunk a gerincen, viszont fantasztikus felhőformák alakultak ki a magasban. Örültünk, amikor elértük a völgybe lefelé vezető szakaszt. A Bukura-tónál még erősebb lett a szél, a sátorállításnak óvatosan álltunk neki. Néhány bámészkodó volt csak a salvamont kunyhónál, de aztán ők inkább lefelé vették az irányt, és magunkra maradtunk a völgyben. Az erős széllökések miatt inkább nem mentünk fel a Bukura-hágóba, csak a tóparton néztünk körül. Másnap nem szándékoztunk nagyon korán kelni, mert a Judele-hágón keresztül csak a Zenóga-tóig akarunk menni.
Át a Judele-hágón
Reggel kicsit később keltünk, aztán indultunk a Judele-hágó fele. A tavak mellett mentünk, a Florica partját meg is néztük. A Függő-tónál kávéztunk egyet, utána felmásztunk a hágóba. A szél miatt nem mentünk ki a Judele-csúcsra, hanem folytattuk utunkat. a gerincen. Inkább a Barlea-csúcsra mentünk fel, ahonnan a Fekete-tavat is látni. A Zenóga-tavat estefelé értük el. Másnap korán indultunk vissza az autóhoz.
Hazafele
Hajnalban elindultunk vissza, de azért a platón volt időnk vörös áfonyát legelni. Lefele gyorsabban haladtunk. A szél a lombhullató erdőről rendesen leverte a leveleket, így a víztározóból is többet láttunk. Az autónál szalonképesre cseréltük a ruháinkat, aztán mentünk haza.
