Pádis azóta pusztul, hogy asztfaltos út készül rá. Az sem segített, hogy agyonreklámozták, mintha muszáj volna minél több embert a Glavoi rétre csődíteni. Buszos túrákat szerveztek úgy, hogy lehetőleg minél közelebb tudják letenni az embereket a krókuszmezőkhöz. Gyanítom, hogy több magyar jár Pádisra, mint a helyiek, de Facebookon divat mindenhol azt hangoztatni, hogy a románok szennyezik a környezetet. Valószínűleg a románok fordítva gondolják. A nagyobb román túracsoportokban nincsenek posztok Pádisról, gyanítom, hogy jóval kevesebben járnak oda, mint azt a magyarok hiszik. Amikor a Néra környékét fedeztük fel, ahol csak román rendszámú autók közlekedtek, nagyon tiszta környezetet láttunk. Mindenesetre egy a lényeg: rengeteg a hulladék Pádison, az ürülék a karsztvizeket elszennyezi, a helyi élővilágot a zaj elriasztja. Czárán Gyula nem így képzelte el a turistákat. Egyáltalán van még bárkinek fogalma arról, hogy Czárán ki volt és mit tett a magyar turistamozgalomért?
A problémákat rég észrevették, de nem történt változás. Most úgy néz ki, hogy a Szlovák Paradicsomhoz hasonló rendszert vezetnek be, belépőkkel, kijelölt sátorhelyekkel, kemény bírságokkal. Úgy látszik, csak ez működik.
Semmi nincs ingyen, így vagy úgy, de meg kell fizetni az árát. Mind megfizetjük. Ki pénzben, ki azzal, hogy rászánja az időt és energiát, és inkább gyalogol, hogy megtalálja azokat a helyeket, amiket autóval nem lehet megközelíteni. Lehet nyafogni, hisztizni, hogy újítsák fel a dózerutakat, esetleg legyen rajtuk aszfalt. Sok hely marad, ahol nem lesznek ilyen utak. Aki túrázni akar, vigyázzon az egészségére, tanuljon meg térképet olvasni, GPS-t használni, legyen a túra szintjének megfelelő felszerelése. Nem alapbeállítás a túlsúly, a szív- és érrendszeri betegség, a mozgásszervi problémák és a mentális retardáltság, ami olyan kérdésekben nyilvánul meg, amire egy szimpla Google keresés választ ad. Idegennyelvű csoportokban is lehet tájékozódni, mert a fordítók már szinte tökéletesen dolgoznak.
Azt az ellentmondást nem értettem soha, hogy sokan a természetközeli élmény miatt akarnak vadkempingezni, de azért boldog-boldogtalannak elárulják, hol és hogyan lehet. Később persze nem tetszik, hogy sokan vannak, hangosak és szemetelnek. Döntsék el, hogy emberek között akarnak lenni, vagy magukban… Ha emberek között, állítólag egész jó fesztiválok léteznek.
Eddig se feltétlen adtam meg pontos koordinátákat arról, merre és hova megyek, hol lehet sátrat állítani, merre van víz. Továbbra sem fogok. GPS tracket sem csinálok. Unalmas posztjaimból kell összeszednie az információkat annak, akit a téma tényleg érdekel. Esetleg akinek van bátorsága írni, annak válaszolok. Annyira vagyok kedves, mint a Pietrele menedékházban a gondnokok, erre kell készülni.
Idén az autótól is megszabadultunk. A tömegközlekedésbe jobban beleástam magam, és működőképes. Herkulesfürdő egy nap alatt elérhető, és nem kell aggódni az autó miatt, és nem kell visszajutni valahogy az autóhoz. Ez egy gerinctúrán okozhat felesleges köröket.
A környezetszennyezők, csoportos vadkempingezők, autó és egyéb motorizált jármű mániások véleménye hidegen hagy. Azoké főleg, akik quaddal, terepmotorral közlekednek a hegyen a két lábuk helyett. A Pádisra vonatkozó tervezett szabályok ezeket a csoportokat zárnák ki a területről, de jó lenne, ha minél több védendő és sok embert vonzó helyen lennének szabályok és büntetések, mert másképp nem megy, józan ész nincs. Csak az embernek legyen jó, más nem számít.
Az igazi túrázás addig létezni fog, amíg a világnak lesznek olyan vidékei, ahová két lábon, hátizsákkal lehet eljutni és napokra el lehet távolodni a lakott helyektől. Vannak és maradnak is ilyen vidékek, ahová nem éri meg civilizációt vinni és az a kevés ember, aki szeret és képes is menni túrázni, meg fogja találni a saját ösvényeit.