Az idei év sem maradhatott el téli túra nélkül, viszont most nem a Retyezátba mentünk, hanem Pádisra. Gondoltuk, olyan szerencsénk, mint tavaly, úgyse lesz. A Pádisra felvezető útról az információk ellentmondásosak voltak, végül a Bradet Panzióról kiderült, hogy működik, fogadnak vendégeket, és takarítják az utat rendszeresen. Amikor mi ott voltunk, naponta egyszer feljött egy hókotró.
Mócok temploma
A Glavoi réti elágazásig aggódtunk, hogy nem lesz hó, Bogán nagyon tavaszias volt az idő. Aztán az út havassá vált. Hóláncot végül nem kellett felrakni, téli gumival feljutottunk a panzióig. Amint végeztünk a pakolással, elindultunk a Mócok templomához, hogy a sziklaoromról szétnézzünk. A hótalpakkal gyorsan haladtunk, a legutóbbi havazás óta mi voltunk az elsők, akik felmentek, nem voltak nyomok a hóban. Hosszú emelkedőn jutottunk fel a gerincre, aztán az erdőben kerestük az utat, végül sikeresen megtaláltuk a kis kápolnát, amit félig betemetett a hó. Fentről Pádis behavazott makettfalunak tűnt.
Lefele már gyorsabban haladtunk, a panziónál megismerkedtünk a kunyeráló kutyákkal, akik minden, kocsiban vagy hátizsákban túrkálós mozdulatra reménykedve néztek, de nem volt szerencséjük, mert csak a hótalpakat és botokat pakoltuk el. Este jót vacsoráztunk, a Bradetben a levesek nagyon jók, mindig eltüntettük a leveses tál tartalmát.
A csütörtöki vacsora előtt a panzióstól kaptunk egy-egy pohárka áfonyapálinkát. Főételnek sült húsokat, krumplit, rizst adtak, összességében jókat vacsoráztunk, és örültünk, hogy nem kell a főzéssel foglalkozni. A szoba tiszta, kényelmes volt, a zuhanyból kis folyatás után jött a forró víz.
Megyünk valamerre
Péntek reggel nem tűnt szépnek az idő, ezért arra gondoltunk, hogy elmegyünk a Varasó-ház felé. A Pádis feletti hegyoldalt alaposan megtépázta a tavalyi nagy vihar, nehezen találtunk rá a jelzésre. Egy ideig a jelzéseket követtük, aztán egy kidőlt fa miatt felfele kezdtünk el hótalpazni, végül úgy döntöttünk, felmegyünk a gerincre… Aztán még feljebb. Az jutott eszünkbe, hogy elbóklászhatnánk a Kék-Magura oldalába is.
Leereszkedtünk egy patak völgyébe, de amikor a másik oldalon felértünk a következő gerincre, akkor rájöttünk, hogy jobb lesz visszautat keresni Pádisra, mert ránk telepedett a felhő. Átvágtunk egy erdősávon, és egy esztenához jutottunk, meg halovány sejtéshez, hogy most már útféle van a hó alatt. Egy rókát nagyon megleptünk, nem volt ideje meglépni, egy nagyobb üregben bújt el, onnan nézett értetlenül, hogy mit keresünk ott. Pádison a kisbolt mellett kötöttünk ki, eddigre már a látótávolság 25 méterre csökkent. Este az aradi Milka Zsolt csapatával találkoztunk, szombaton velük túráztunk.
Út a Csodavárhoz
Reggel 8 után indultunk el a panziótól a Glavoi rét felé. Lassan haladtunk, mert nem volt mindenkinek hótalpa, meg egyébként is boldogan fotóztunk, először a ködös időt, aztán kitisztult kicsit, láttunk kék eget. A Glavoi réten megálltunk enni, és valószínűleg a késlekedésünk miatt kerültük el egymást Moha csapatával, akik lementek a Csodavárba és a Galbena-kőhöz is eljutottak.
Mi csak a Csodavár két balkonját látogattuk meg. Visszafele a Galvoi réten megint tartottunk egy rövid pihenőt, utána estünk neki a rétről induló kemény emelkedőnek, ahol tavasszal már mentünk felfele. Most a havon könnyebb volt, ilyenkor sima az út, nincsenek kiforduló kövek az ember lába alatt. Mire felértünk, befelhősödött, de nem aggódtunk, mert a saját nyomainkon mentünk vissza. Miután visszaértünk, Moháék is előkerültek, csevegtünk kicsit vacsora előtt.
Hazafele
Vasárnap hideg, szeles idő lett, de azért sétáltunk kicsit a Mócok temploma alatt, miután összepakoltunk. Egyedül azt sajnáltam, hogy nem volt tiszta, csillagos éjszaka, szerettem volna asztro tájképeket is fotózni. Az autó szélvédőjén keresztül még lőttem néhány képet, ahogy lefele ereszkedtünk Boga völgyébe. Az autó motorháztetején a hó a határig megmaradt, de az orrán logó jégcsapok Szegedig jöttek.