Téli kiruccanás a Gugura

A téli túrák nyűgjeit az emlékezet mindig megszépíti annyira, hogy végül megint egy téli túrán találján magát az ember, és nem feltétlenül olyan célponttal, amit elsőre kitalált. Decemberben gondolatban a Szárkőtől a Zenóga-tóig bejártuk már a vidéket, végül pont a közepén kötöttünk ki. A Gugu-csúcsot néztük ki azzal, hogy ha a hó és az időjárás engedi, felmegyünk, ha nem, akkor körülnézünk a következő szezonra.

Csak éppen van hó

Időjárás

Karácsony előtt már látszott, hogy nem lesz nagyobb havazás és jó esetben 1800-2000 métertől lesz hó. Nem baj, legalább a meleg csak az utolsó decemberi hétvégére érkezik, és talán akkor rúgja az utolsókat. Ehhez képest az első éjszakán volt kemény fagy, utána 0 fok körül volt a hőmérséklet éjszaka is. A gerincen persze erős szél fújt, ott indokolt volt rendesen felöltözni.

A Szlevej-gerinc havas, de a sziklák kilátszanak még

Sátorozás

A Branu menedékház jó kiindulópont a Guguhoz és a környékéhez. A víztározót ehhez félig körbe kell járni, ami nem a legmókásabb séta a világon, de kibírható. Autóval be lehetett volna menni egy darabig, de inkább nem kockáztattuk, hogy megfordul az idő és ott ragadunk. Sötétedésig csak a patakvölgyön mentünk fel egy darabig. Az első lehetőségnél inkább lesátráztunk, mert a menedékházhoz vezető meredek szakaszt nem ismertük, és térkép alapján nem tűnt jó ötletnek sötétben belevágni. Éjszaka fagyott tisztességesen, reggel is hűvös volt. Úgy tűnt, hogy tél van, annak ellenére, hogy hó nincs. Másnap reggel korán indultunk, és látszott, hogy rossz ötlet lett volna belevágni ebbe a szakaszba, mert jóval feljebb lett volna lehetőség sátrazni. A nem hivatalos ösvény jól követhető, és meglepően gondosan karbantartott. A fákra és kövekre festettek rózsaszínnel csíkokat, csak egyszer vagy kétszer kellett megállni gondolkozni, hogy merre.

Érkezés a házhoz

Menedékház

Délutánra elértük a menedékházat. Végül úgy döntöttünk, nem megyünk tovább, mert feljebb nem biztos, hogy tudunk vizet szerezni. A menedékház egyszerű, viszont a kályha használhatatlan. Érkezett egy budapesti társaság, akik elhatározták, hogy azért is fűteni fognak. Ebből csak a füst jött össze, mert muszáj volt teljesen kiszellőztetni a házat, hogy lehessen aludni. Gondolom, éjjel fáztak, eléggé vegyes felszereléssel érkeztek.

Itt van hó – kilátás a Branu-hágóból

Séta hóban

Másnapra felhős idő lett, de azért hajnal előtt keltünk, hátha valameddig fel tudunk menni a Gugu gerincére. Hágóvasat nem vittünk, csak hótalpat. Jutunk, ameddig jutunk, aztán ha nem megy, lemegyünk. A hágóba vezető jelzett utat nem mindig találtuk el, mert el-eltűnt a hóban. A szél egyre erősebb lett, fenn már veszettül fújt. Azért valahogy sikerült a hótalpakat felvenni, és elindulni a nagy, fehér kuloárban. Legalább a szél nem fújt. Az idő nem javult, ezért a kuloár tetején inkább visszafordultunk. A hágóból még csodáltuk a kilátást, ameddig bírtuk a széltől.

A menedékházba visszaérve örömmel fogadtuk a hírt, hogy a füstös pestiek elmentek. A Gugura készültek eredetileg, de valószínűleg rossznak ítélték az időt, és rájöttek, hogy nem érnek oda a szilveszteri bulijukra. A román sráctól kaptunk meleg teát, és elmeséltük, milyen az idő. Úgy tűnt, hogy ő csak pihenni és meditálni jött fel.

A kuloár
Így azért elég unalmas lett

Túl meleg van…

Másnap elindultunk lefelé, mert a Guguhoz kellett volna hágóvas. Az idő kiszámíthatatlanná vált, eleinte sütött a nap, utána beborult. Lenn a völgyben az évszakok teljes skáláját éltük meg, hol tavasziasan meleg és vidám volt az idő madárcsicsergéssel, hol átment őszies mogorvába, aztán hideg fuvalattal tél lett. A szokatlan meleg a növényeket is megbolondította. A fagyott talaj felengedett és elkezdett kihajtani a télre elszáradt növényzet. Egy kis zápor is volt, de szerencsére nem sokáig.

Ősszel azon a távoli, havas gerincen voltunk

A Gugu-csúcs furcsaságai

A Gugut Európa egyik legelszigeteltebb hegyének tartják. Hogy ez megállja-e a helyét vagy sem, nehéz eldönteni. Gyalog gyors tempóban egy nap alatt el lehetne érni a csúcsot a víztározótól. Kényelmesen inkább kettő. Állítólag sokan keresik fel a Gugut még külföldről is. Abban reménykednek, hogy a Gugu különös fényjelenségeit és eltűnését lencsevégre kaphatják. Szerintem elég hozzá egy komisz felhős idő, hogy a környéken ne lehessen látni semmit… Gömbvillámokról szoktak még beszámolni, valamint indokolatlan félelemről és motivációvesztésről.

A hegycsúcs a dákok szent helye, és itt kincsek vannak elrejtve, ezért előfordulnak kincsvadászok is. Úgy tartják, hogy Zamolxe (vagy Szamolxisz, van vagy ötféle változat) a dákok istene itt él. Kevés információt lehet összeszedni Zamolxe-ról. Valószínűleg Püthagorasz rabszolgáljaként élt egy darabig, később felszabadult, szerzett vagyont és hazatért. Otthon lakomát adott a főembereknek, ahol azt állította, hogy aki részt vett rajta, nem hal meg soha. Utána elvonult a Gugu alatti barlangba, és nem jött elő 3 évig. Azt hitték meghalt, így amikor visszatért már elhitték, hogy isteni ereje van. A villámok istenének tartják, majd ha összefutunk, lesznek kérdéseim.

Én egyetlen furcsaságot tapasztaltam: a menedékház környékén van térerő és akár még mobilnetet is lehet fogni. Nincs kilátás a Hátszegi-medencére vagy a Cserna völgye felé, és gyakran akkor se fog jelet a telefon, ha tiszta időben egy gerincről próbálkozok.

Scroll to Top