Túra a Hegyesre

A világosi várnál reggel még fotóztunk, utána nekiálltunk reggelizni, összepakolni a holmikat. Rájöttünk, hogy a vizünk fogytán van, így azt terveztük, hogy a faluban keresünk egy boltot, miután megnéztük a Bohus-kastélyt.

Távközlési torony – mellette van a parkoló

Bohus-kastély

A kastély klasszicista stílusban épült a 19. század első felében, építőanyagként a világosi vár köveit használták fel. Az épület U alakban egy udvart fog közre, a bejáratot dór oszlopok díszítik. 30 szobája van, 1960 óta Ioan Slavici román író múzeuma található benne. Az épületben Emil Montia román zeneszerzőnek is szenteltek egy kiállítást, aki Világoson élt és alkotott. Görgey itt írta alá a fegyverletétel dokumentumait. A kastélyba nem mentünk be, kevés volt az idő, inkább a Hegyesre akartunk feljutni. A parkban szétnéztünk, találtunk táblát térképpel és egy kutat. Itt feltöltöttük a vízkészletünket és mentünk tovább Kaszojára.

A világosi Bohus kastély – tudom, mindenki tornyokat várt
Bohusné Szögyény Antónia (1803-1890)

Világosról Kaszojára

  Szép út vezet a hegyek lábánál a falvakon keresztül Világosról Kaszojára. Figyelni kellett, hogy merre megyünk, lestük a táblákat és a GPS-t. Magyarádnál (Măderat) a falu előtt lefordultunk a temető felé vezető földútra, azt hiszem, hogy tábla mutatott arra és nem a GPS alapján választottuk. Utólag jobban megnézve a térképet és a google streetview-t jobb lett volna, ha továbbmegyünk az úton és a buszmegállónál fordulunk jobbra. Almásegres (Agrișu Mare) is trükkös volt. A faluban csak a „főút” van leaszfaltozva, az viszont csinál néhány kanyart a sakktábla szerkezetű településen. Csak az aszfaltcsíkot kell követni, ennek ellenére a sofőr – aki egyben a fotókat is készíti a blogra – kicsit aggódott, hogy jó felé megyünk-e. Székesaranyág (Arăneag) után viszont nem volt több cikk-cakk, mentünk egyesen Kaszojára. A térképet nézegetve lehet, hogy Tornova felé kerülve egyszerűbb lett volna és csak 6 km-rel hosszabb.    

A Magyarád közepén átvezető út jobbnak tűnik a street view alapján

Megmásztuk a Hegyest

Kaszoján futnak össze a környék túraútjai. Van itt kemping, hétvégi házak, szoktak sporteseményeket tartani. Világoson mountain bike versenyt hirdettek egy plakáton. A kempinget egyszer kipróbáljuk, bár a várak nagyon bejöttek éjszakázó helyként, szóval ez igen nagy áldozatot fog jelenteni.

A ’80-as években Kaszoján alkotótáborokat tartottak. Mára a szobrokat benőtte az erdő

A Hegyes 799 méter magas, a Zarándi-hegység nyugati felének legmagasabb csúcsa. Papír térkép híján a kaszojai információs táblát tanulmányoztuk és útközben a lefotózott táblát használtuk térképnek.  A jelzések elég gyakran követték egymást, ahol épp nem akadtak ott az ösvény egyértelműen haladt. A piros háromszöget követve indultunk el. Eleinte jó volt az út, aztán traktorok szabdalta, puha és morzsalékos talajú terepen próbáltunk boldogulni. Szerencsére ennek vége lett és hol erősebben, hol kevésbé emelkedő ösvényen sétáltunk. Aztán a talaj ismét süppedőssé, lazává vált, de szerencsére ez nem tartott soká. Két ilyen szakasz volt a bükkerdőkben, meredekebb részeken. A gerinceken jól lehet haladni, nekem az a rész tetszett a legjobban, ahol egy pici fenyvesen mentünk keresztül. Egyébként alacsonyabban a tölgy és a gyertyán az uralkodó fafajok, ahogy magasabbra mászunk, bükkösök következnek.

Bükkfák

A csúcsot egy kereszt jelöli és egy kőre Highis 799 m felirat van ráfestve, bár már elég kopott. Itt ettünk és pihentünk valamennyit. Visszafele a sárga csíkon mentünk, valahogy senkinek nem volt kedve lefele vergődni a traktoros úton. Gyönyörű bükkösön keresztül haladtunk lefele, a fák szinte az égig értek. Az ösvényt itt-ott kicsi patakok szabdalták. Az ösvény kiszélesedett erdészeti úttá, de aztán hamarosan letértünk róla a jelzést követve. A Hegyes patak felett vezetett a turistaút. A patak mély árkot vágott magának a laza talajba. Néha csermelyeket kereszteztünk, amelyek a Hegyesbe futottak.

Nem látszik a patak, épp kevés víz volt benne. A laza talajba mély árkokat vágnak a vízfolyások

Később visszatértünk az erdészeti útra, aztán leereszkedtünk a patak mellé a völgybe. Itt már sokkal szelídebb képet mutatott a környék. A következő 2 km nem lett a kedvencünk, sík dózerúton sétáltunk Kaszoja felé a tűző napon.

Hazafele Világosról egyenesen Arad fele mentünk, ahol vásároltunk, aztán irány a határ… Nem kellett sokat várni, hamar Szegeden voltunk és mindenki megkezdhette a hétvége kipihenését. 

A sárga jelet követtük
Scroll to Top