Turistatalálkozó a Gajnán

Hétvégén Kishalmágyon tartották meg a Közép-európai Hegymászók Találkozóját (Meeting of Central Europian Mountaineers). Pénteken a megnyitóról mi lemaradtunk, szombaton volt a túranap, vasárnap pedig mentünk haza.

A színpad

Deffekt az éjszakában

Pénteken munka után indultunk el, egész jól haladtunk, amikor Pankotán deffektet kaptunk. Évek óta nem történt ilyen, pedig autóval jártunk cifra helyeken, mint például a Borbátvíz völgye, vagy a Peleaga rétre vezető út a Berhina rétig a nyári rendbetétel előtt. Szerencsénk volt, mert egy helyi lakos segített gumist találni, és tudtunk venni új gumit, amivel tovább lehetett haladni. Körülbelül éjfélre sikerült a szállásra érnünk. Nagy Árpád, a szervező megvárt minket, hogy biztosan odataláljunk, és a szobákat is megmutatta. Másnap reggel inkább eljött értünk, mert az autót havas útra nem szívesen vittük volna.

Mindenki megy előre, csak a fotósok kószálnak el

Hótalpazás szombaton

Szombat reggel Árpád átvitt minket Kishalmágyra, ahol teával és kávéval lehetett feltankolni. A kávé ránk fért, nem sokat sikerült aludni. Autóval a 10 km-re lévő Hosszúsorra mentünk, onnan indult a túra. A hosszabbik verzió az-Arad sziklája csúcsra vezetett, a rövidebb meg valahova…
Nem csináltuk végül végig egyiket sem. Hárman voltunk fotósok egy kupacban, és minden kanyarban találtunk valami izgalmasat. A havas táj, a düledező, öreg házak melankolikus hangulata magával ragadott minket. Ez a hely egy eltűnő világ emléke, lassan már csak turisták fognak erre járni.

Szénaboglya
Szép ösvény volt
Ház

Visszafelé nagyon leszakadtunk a többiektől, és másik útvonalon keveredtünk vissza az autókhoz. Szerencsére éppen indultak vissza páran, így visszamentünk Kishalmágyra. Nem volt kedvünk az étteremben ücsörögni, ezért inkább elindultunk Halmágyra a szállásra. Nem messze a panziótól felszedtek minket, kiderült, hogy hatkor lesz vacsora. Gyorsan átöltöztünk, és visszaautóztunk a társasággal.

Néha mentünk is

Vacsora, tombola és még az objektív sapkám is meglett

A túrára vittem egy filmes és egy digitális gépet. A filmes gépen lévő objektív sapkáját elszórtam, aztán Árpád kezében láttam, hogy csillog valami, ami határozottan az én Canon sapkámnak tűnik. Úgyhogy még a tombola előtt megvolt a színpadi szereplésem. Sajnos, elfelejtettem, kik találták meg, de örök hála. Réka (Kósza Krónikák) nyert túrabotokat, amik nagyon jó helyre kerültek, mert nem volt még neki, de tudta, hogy előbb-utóbb be kell szereznie.

Torta

A vacsora jó volt, előétellel kezdtünk. Májas, hagymával és kenyérrel. Utána csorbát ettünk, a főétel krumplipüré, kolbász, csirkecomb, oldalas volt, desszertnek pedig finom torta. Egy kis hordó magyarádi mustost is csapra vertek, amelyet a Balla pincészettől hoztak. Alkoholból nem volt hiány, bőven akadt pálinka, sör, bor. A Kék Elefánt kávés sörét megsétáltattuk rendesen.

Eltévedt a Kék Elefánt…

A vacsora után Török Zsolt hegymászó előadása következett a Cerro Torréról. Érdekes volt, egyedül azt sajnáltam, hogy olyan későn kezdődött, mert elég álmos voltam már. Éjfél körül értünk vissza a szállásra, másnap reggel indultunk haza.

Török Zsolt

Reggel hóesésben indultunk visszafele, ezúttal Gyulát céloztuk meg, azt mondták, arra jobb az út. Valóban jobban jártunk vele, dél körül Szegedre értünk.

Oda mehettünk volna fel
Scroll to Top