Május végén indultunk neki egy hosszabb, több területet érintő túrának. A poszt kissé késett, mivel június 27-én vizsgázom, és kutatni tanulni kell a tananyagot. Szerencsére ezt már áprilisban elkezdtem, így nem volt gond, ha kilenc nap kiesik. Egyébként is ideje volt kikapcsolni, mert a sok kutatás tanulás már kezdett az agyamra menni. A túrán velünk tartott Réka, a Kósza Krónikák bloggere, aki most járt először magashegységben. Remélem, a tapasztalatait hamarosan megírja ő is.
Patakok, szorosok, vízesések – Néra völgye és a Beusnica-patak
A Néra völgyét a herkulesfürdői túrán kapott Krassó-Szörény megye látnivalói térképen néztük ki. A Néra folyó izgalmas szakasza Szászka és Újsopot között helyezkedik el, turistaút köti össze a két települést. Az ösvény sok helyen a rómaiak által a sziklába vájt utakat követi, valamint Szászka felől alagutakat véstek a sziklába. Az okát nem tudják, hogy miért.
Lugosig a szokásos útvonalat követtük, utána Resicabánya fele vettük az irányt. A Transzszemenyiket Herkulesfürdőtől hazafele, esőben jártuk végig, most napos időben megcsodálhattuk. Nagyon szerettünk volna ebédelni valahol, de nagy bánatunkra nem találtunk az út mentén még egy apró büfét se Steierdorftól Oravicabányáig… Kissé csalódottan a hegyek felé vettük az irányt nem valami jó úton, amikor beértünk Szászkalárra. Ott azt hittük, képzelődünk, mert egy mediterrán hangulatú étterem bukkant fel az út szélén.
Hangulatos volt az udvar
A Casa Thea szinte bárhol lehetne, mindenhol megállná a helyét. Káposztalevest és micset kértünk sült krumplival. A tulajdonos nagyon kedves volt, és kiderült, hogy van egy srác, aki tud magyarul, így könnyebb lett a kommunikáció is. Jóllakva folytattuk az utunkat a Néra és a Beusnica összefolyásáig, és bőven maradt időnk sötétedés előtt, hogy táborhelyet keressünk a folyó mellett.
Másnap reggel indultunk tovább, hamar elértünk egy olyan szakaszt, ahol a sziklába vájt vagy természetes módon kialakult ösvényen haladtunk. Végül megérkeztünk a láncos szakaszhoz is, ami mindenkinek nagyon tetszett. Sajnos, kicsivel utána vége lett a mókának, mert át kellett volna gázolni a Nérán, de sok volt a víz benne. Persze tudtuk, hogy ez benne van, és így több időnk maradt a Beusnicára. Azt sajnáltuk nagyon, hogy a régi képeken látott függőhidak és felső ösvény már nincs meg.
Beusnica és a Bég szeme tó
Miután visszamentünk az autóhoz, elindultunk megnézni a sziklába vájt alagutakat. Utána azon gondolkoztunk, hol aludjunk. A nemzeti park jegyszedője ott volt a helyén, ahol kifizettük a fejenként 5 lejt, és ő mondta, hogy a Beusnica pisztrángtelepe mellett lehet sátrazni. Autóval is végig lehet menni, és ezúttal az autóra szavaztunk, mert nem volt kedvünk 6-7 km-en a hátizsákot vinni, aztán másnap vissza, és egyébként is nagy volt a forgalom. A rendszámokból ítélve leginkább helyiek látogatják a patak völgyét. Azt észrevettük, hogy vigyáznak a környezetre, nem hangoskodnak, szemetet nem láttunk a Beusnica mellett. Ellenben a Néra nagyon koszos, több falun is keresztülmegy, mire a szurdokba ér.
A Vaioaga-vízeséshez érdemes lemenni, nagyon szép hely. Nekünk szerencsénk is volt, mert akkor sikerült lemenni, amikor épp senki nem volt ott. A vízesés mellé fagyökereken kell leereszkedni, olyan, mintha korlát lenne. Szerencsére meghagyták a helyet természetes állapotában, nem építettek ki semmit.
A pisztrángos mellett tényleg van egy kemping. Azt mondták a büfénél, hogy menjünk oda, majd jön valaki, ami beszedi a pénzt. Másnap se jött senki, valószínűleg csak szezonban foglalkoznak vele. Miután leparkoltunk, nekivágtunk a gyalogos ösvénynek, ami a Bég szeme tóhoz vezet. A tó maga egy vízkelet, ami rövid úton a Beusnica-vízesés aljában egyesül a patakkal. A tónak gyönyörű színe van, és a vize is finom.
A túra alatt egyetlen kósza viperával sem találkoztunk, lehet, hogy még hűvös volt nekik, de ezen a területen figyelni kell rájuk. A Néra völgyéből következő úti cél a Kis-Retyezát volt, erről a következő posztban mesélek.