Autós túra a Zsil völgyében és vissza a Kis-Retyezátba
A kisbusz meglepően gyorsan átszállított minket az autóinkhoz. Miután kifizettük a sofőrt, és elkértük a telefonszámát – később még jól jöhet – úgy döntöttünk, keresünk egy éttermet, utána megnézzük a Petrozsény – Zsilvásárhely utat, amin a Vaskaputól keresztül mentünk.
Zsil völgye
A Zsil völgyében a Ceausescu-rezsim utolsó évtizedében kezdtek el szenet bányászni. A terv az volt, hogy Románia energiahordozók terén önellátó legyen. A völgy falvainak lakosságát mesterségesen felduzzasztották, tömbházak épültek. Kimpulunyág eredeti falvacskáját lerombolták, mert szenet találtak alatta. 1997-ben kezdték el bezárni a bányákat és elbocsátani a bányászokat. A völgy mesterséges városai és az ipar pusztuló emlékei uralják a völgyet. A turizmus fejlesztése lehetne a megoldás, mert ahhoz jó adottságai vannak a területnek. Egyrészt az ipari emlékek érdekesek, másrészt a Vulkán, a Tulisa és a Retyezát természeti kincseinek egy része a völgyből elérhető.
Petrozsény és Zsilvásárhely között a Zsil sziklák között tört utat magának, egy autóút és vasút vezet át rajta. Nem sok helyen lehet megállni, így leginkább az autóból nézelődtünk. A régi hidakra fel lehet menni gyalog, azoknál le is tudtunk parkolni. A völgy közepén van egy ortodox kolostor, ott is meg lehet állni. Személyszállítás van a vasúton, egyszer visszamegyünk vonatozni, mert az az útvonal is érdekes, sok alagúttal, híddal.
Visszafele megálltunk Lupényben sétálni és fotózni. A téren az esernyős dekoráció, a régi üzem maradványai éles kontrasztban álltak.
Jorgován-kő
Maradt még egy napunk, úgy döntöttünk, hogy az eső ellenére felmegyünk a Jorgován-kőre vagy ameddig jutunk. Campuseltől indultunk. Az erdő az eső ellenére is gyönyörű volt. Miután elértük az erdőhatárt, láttuk, hogy nem sokat látunk. Valamennyit mentünk fel, utána inkább visszafordultunk. Akkor fellibbent pár pillanatra a pára, és láthattuk a völgyet és a Vulkán-hegységet, meg azt is, hogy valószínűleg a Jorgován alatt hó van, és hómezőt is kellett volna keresztezni, amihez amúgy se volt kedvünk. Mindenesetre örültünk, hogy van kilátásunk, és tudunk fotózni.
Visszafele benéztünk a Scocului szurdokba. Egészen addig mentünk, amíg a kidőlt fák nem állták utunkat.
Másnap hazaindultunk, de a vihartól nem szabadultunk, mert amikor a Ruszka-havasok mellett mentünk el, ott éppen kitört a vihar. Örültünk, hogy nem a közepén vagyunk… Izgalmas túra volt, nem baj, hogy nem alakult minden terv szerint. Ismét meggyőződhettünk arról, hogy a hegyen az emberek segítenek egymásnak.
