Vártól várig

Április 28-án volt  egy éves a blog. Ezt a vártól várig tartó túrával ünnepeltük meg. Péntek délután Solymos fele vettük az irányt és reménykedtünk a szép időben, hátha csak tréfálkozik az április az erős széllel és felhős idővel. Solymoson végre személyesen is megismerhettük Milka Zsoltot, a magashegyiturak.ro szerkesztőjét. Az édesapja átvitte a négy fős túracsoportunkat Világos várához, ahol megkezdtük a túrát és az új hátizsákom tesztjét.  

Tágas belső terek, sok csat és cipzár, kényelmes pántok  

A terv

Az eredeti ötlet az volt, hogy pénteken Világosról elmegyünk Kaszojára és onnan másnap a Hegyes útba ejtésével Solymosra. Közben kiderült, hogy Kaszoján épp akkor lesz a Kaszoja Fesztivál, így módosítottuk a tervet és inkább a gerincen maradtunk.  

Kilátás Lippára
Arad-Hegyalja  

Szeles indulás

A vár előtti parkolóból elsétáltunk a várhoz, hogy szabályos legyen a vártól várig túrázás. Az Alföld síkja párába burkolózott, a szél iszonyatosan fújt, ezért nem maradtunk sokáig. A parkolót elhagyva egy ideig az aszfalton mentünk, aztán az út az erdőben folytatódott. Mivel Feredőt még nem láttuk, ezért kis kitérővel útba ejtettük, bár nem mentünk be a kápolnához, mert sötétedés előtt táborhelyet kellett találnunk.  

Kapaszkodó tölgyfa   A feredői kolostor helyén eredetileg remetelak lehetett. Mellette csodatévőnek tartott forrás van, a hagyomány szerint a szem betegségeire a legjobb. 1928-ban alapítottak itt ortodox kolostort, amelyet azóta átépítettek, kibővítettek.  

Feredő
Feredői régi kápolna képeslapon

  Feredőről felmentünk a főgerincre és Zsolt mondta, hogy tud egy jó táborhelyet, addig menjünk el. Erősen sötétedett már, mire elértük és nekiálltunk a sátrakat felállítani. Jöhetett a jól megérdemelt vacsora és pihenés. A vártól 8 km-t tettünk meg.  

A főgerincen

Ködös reggelre ébredtünk, de reméltük, hogy javulni fog az idő. A piros sávot követve indultunk tovább a Solymosra vezető gerinc elágazásához, de a Hegyesre is fel akartunk menni, ami 8 km kitérőt és kb. 500 m szintet jelentett. Egy idő után egyértelmű volt, hogy én ehhez lassú vagyok a nagy zsákommal, jobb, ha egyenesen Solymos fele veszem az irányt Kávézombival, Zsolt és Juli pedig felszaladnak a Hegyesre. A főgerinc lustán hullámzik fel és le, nincsenek erős és hosszú kaptatók, csak nagyon hosszú… Érdekesnek találtam, hogy 4-500 méteres magasságban fenyves foltok találhatóak, amikor alapvetően ezen a szinten a tölgyek érzik jól magukat. Elvétve egy-egy bükkfa is akadt. A táborhelytől kb. 11 km-t gyalogoltunk a Livorscu-csúcshoz, ahonnan a solymosi gerincre le kell térni.

Útjelző tábla a sátorozó helyünktől nem messze
Az egyetlen kilátópont a gerincről

Vizes küzdelmek

A Livorscu-csúcsnál megálltunk enni, bár kicsit rövidebb ideig pihentünk, mint szerettünk volna, mert csepegni kezdett az eső. Zsoltékkal azt beszéltük meg, hogy mi továbbmegyünk és ők úgyis utolérnek. A nagy zsákokkal lassúak is vagyunk, fotózni is akarunk…  

Itt kezdődik a solymosi gerinc
Medvehagyma virága

  A gerincút tartogatott meglepetéseket. Találtam medvehagymát teljes pompájában virágozva, mert olyan távol van mindentől ez a szakasz, hogy senki nem jár ide gyűjtögetni.  Ismét találkoztunk fenyvessel, utána egy fiatal tölgyes következett, egy rét, ahol kék nefelejcsek virágoztak, de hosszabb megállót a kónya vicsorgó nevű növénynél tartottunk.  

A kónya vicsorgó parazitaként élősködik a fák gyökérzetén, nincsenek zöld levelei sem  

A gerinc néhol kifejezetten keskeny, ha magasabb lenne 1000-2000 méterrel, akkor egy köves, két oldalán szakadékkal övezett ösvény haladna rajta. Amikor elindultunk a kónya vicsorgótól, akkor kezdett az eső komolyabbá válni. A Bordiz csúcs után nem vettük észre, hogy a jelzett út élesen elkanyarodik és tovább mentünk. Szerencsére időben feltűnt, hogy rossz az irány és szembe találkoztunk Zsoltékkal. Ők is elvétették a kanyart, de megtaláltuk a helyes ösvényt. Az eső közben erősen elkezdett szakadni. Innentől kezdve a fényképezőgépek végleg a tokban maradtak, pedig volt néhány hangulatos szakasz, ami a ködös párában izgalmas látványt nyújtott. A Balkonhoz szeretnék tiszta, napos időben visszamenni, biztos, hogy nevéhez méltóan kitűnő onnan a kilátás és még a szakadó esőben is átjött a hely mediterrán hangulata. Végtelennek tetsző idő múlva az erdőből kijutva megláttuk a ködbe burkolózó várat. A várudvaron sátorállítás és vizes holmik rekordsebességű cseréje következett, meg némi meleg leves elfogyasztása, aztán alvás.  

Reggel Solymoson

Reggelre elállt az eső, de a köd maradt. Azt viszont éreztük, hogy sziklamászás nem lesz, akkor se, ha az ég kitisztul… Fájt minden mozdulat, az izomláz erős volt. Ennek ellenére tettem egy kört a vár körül a fényképezőgéppel és utána kezdtük összerakni a hátizsákokat. Zsolttól megtudtuk (ő este hazament, másnap már dolgozott), hogy van lefele egy könnyebb, kevésbé meredek út, azt választottuk a csúszós, sziklás ösvény helyett. Szerencsésen megérkeztünk az autóhoz és a városnézés mellett döntöttünk…

Scroll to Top